Nem lehet azt tudni pontosan honnan, Európából, vagy Ázsiából ered-e a spárga. De e legrégibb kontinensen feltehetőleg már több ezer éve termelik, és hasznosítják ezt az igen fontos évelő növényt. Egyes nemzetek díszítésre használták, mások táplálkozásra. Ma már az egész földkerekségen termelik, de leginkább a földközi tenger vidékén. Mintegy nyolc-tíz fajtája ismeretes, amelyek nemesített változatai az elődöknek. A növény erős gyökérzete lassan fejlődik ki, de később nem igényel nagy gondozást. Jól el-van a kert egyik sarkában. Gumós gyökérzetéből, minden tavasszal újra fakadnak a hajtások és húsos levelei. Étkezésre főleg fiatal hajtásait használjuk. A spárga az egyik leghasznosabb növényünk, melyet ajánlatos inkább nyersen fogyasztani, mert túlságosan értékes ahhoz, hogy főzéssel károsítsuk gyógyító erejét. A nyers lé vesetisztító, kimossa a vesékből a homokot, vagy a kisebb köveket, azokat az anyagokat, amelyek a főtt spenót és a főtt spárga valamint a húsok fogyasztása következtében lerakodó húgysavkő okoz.

Tápértéke:
Tartalmaz kalciumot, foszfort, vasat, nátriumot, káliumot, A vitamint, niancint, fólik savat, és C vitamint. Nyomelemekben is gazdag, van benne ón, szilikon, molibdén. Fogyasztása hatással van számos belső elválasztású mirigyre, így az agyalapi mirigyre, a mellékvesékre a pajzs- és a tobozmirigyre. Jótékony hatással van továbbá a szívműködésre, a májra, a hasnyálmirigyre, a lépre, a tüdőre és a bőrre.

Gyógyhatása:
Lúgos tartalma miatt fogyasztása ajánlatos mindenki számára, mert helyreálltja a vér sav-lúg egyensúlyát. Ezt a tulajdonságát az asparagine nevű lúgnak köszönheti, amiből nagymennyiséget tartalmaz. Megfőzve azonban sokat veszít értékéből

Vesetisztító:
Amint említettem, az elsődleges, és legjelentősebb gyógyhatást a vesékre fejt ki. Mivel igen erős hatású, elég belőle egyszerre csupán fél dl-t fogyasztani, főleg más zöldségféle keretében. Nemcsak a veseműködésre hat, de vízhajtónak is használják. A vizeletet megszínesíti, és az erőteljes esszenciájú olajtartalma különös szagot kölcsönöz neki. Enyhe hashajtónak is használják.

Reumatikus fájdalmak, köszvény:
Csökkentheti, de folyamatos használata meg is szüntetheti a reumatikus fájdalmakat, valamint a köszvényt. Mint tudjuk, a túlzott húsfogyasztás következtében a húsban levő húgykősav kicsapódik és lerakódik a szervezet csuklóiban az izomzatban, és állandóan vagy időszakosan ingerli környezetét. De különösen idősebb korban nem is szükséges sok húst fogyasztani, hogy megjelenjenek ezek a fájdalmak. Az amúgy is nehezen emészthető állati fehérje próbára teszi a fiatal szervezetet is, az idősek pedig végképp ki vannak téve ennek a veszélynek. A nehezen emészthető fehérjéből a húgykősav így nem távolodik a szervezetből, hanem lerakodik az izmokban, valamint a prosztata környékére. Többek között ezért van az, hogy egy bizonyos kor után, amikor meggyengül az emésztés, jelentkezik a legtöbb férfinél a prosztata probléma, ami egyelőre nem rák, csak nagyobbodás, ahol jelen van a folyamatos inger. A fájdalomérzet vagy az inger lehet szakaszos is. Ez függ az előzőekben elfogyasztott tápláléktól és attól, milyen gyakran fogyasztunk zöldséget, gyümölcsöt, mert többé-kevésbé minden zöldségféle enyhítheti és elősegíti a szervezet tisztítási folyamatát, a fájdalom csökkentését, de a kő kioldására a legalkalmasabb a nyers spárga-lé.

Vesegyulladás:
Ha a vesében hosszú időn át folyamatos a húgysavkő lerakódás, krónikus vesegyulladás léphet föl. Ezt számos tünet előzi meg, amelyek természetesen mellőzve lettek, mert tovább folytatódott a mértéktelen táplálkozás, amit az elhízás kísér. A tünetek lehetnek reumatikos fájdalmak, és vesefájdalom, amikor még kisebb e lerakódás. Ha nem figyelünk oda, a lerakódás folytatódik, eldugulhatnak a vese finom csatornái és gyulladásba jön a vese. A kísérő tünet pedig a test különböző részeiben, így a végtagokban felhalmozódó folyadék, amit a vese nem tud kibocsátani a szervezetből. A folyadék megrekedés enyhébb formája nagyon is szembetűnő lehet mindannyiunk számára. Naponta pillantunk a tükörbe. Ha a szemünk alatt huzamosabb ideje puffadó táskák vannak, az a veseműködés csökkenésének a jele. Ha erre odafigyelünk, és azonnal intézkedünk, megelőzhetjük a súlyosabb következményeket. A vesegyulladás biztos jele amikor vért találnak a vizeletben. Természetesen ilyen esetekben a leghatásosabb gyógyszer a nyers spárga-lé, vagyis a vesében levő húgysavkő kioldása. Ne feledjük azonban, hogy a spárga-lé erős szer, naponta háromszor fél dl-nél többet nem fogyaszthatunk, azt is keverve más lével. S magától értetődik, hogy ilyen esetekben jobban kell táplálkozásunkra és a folyadék-fogyasztásra is ügyelnünk. Naponta legalább két liter folyadékot kell fogyasztanunk.

Pattanásos bőr:
A pattanásos bőr legtöbbször a tizenévesekhez kötődik. Ez a kor, amikor amúgy is megbomlik a szervezet rendje. Ha ehhez társul a túlzott szemét étel és a kóla fogyasztása, táplálék, amely sok cukrot, sok zsírt, és finomlisztet tartalmaz, a vér savassá válik, ami nemcsak a bőr minőségére és állapotára hat, de az egész szervezetre. A spárga-lé rendkívül gazdag fémben, ami a vér lúgosítását szolgálja. A vértisztítás következtében a bőr is megtisztul.

Egyéb bőr-probléma:
Szinte minden bőrproblémát így az ekcémát is a vér elsavasodása okozza. Ez eredhet lelki gondokból is, de lehet a gyér táplálkozás következménye is, amikor a vér nem jut elegendő, az élethez szükséges, anyagokhoz. A stressz, következménye pedig a túlzott kávé-fogyasztás, ami szintén a vér savasodását idézi elő. A bőrünk a legnagyobb szervünk, amely a káros anyagok kirekesztésére szolgál. Nemcsak kirekeszt, de rajta keresztül be is hatolhatnak káros anyagok. Gondoljunk csak arra, mi mindent kenünk fel és fújunk rá. A különféle serkentőktől, a gátlókig. Mindez próbára teszi bőrünket, mérgezi testünket. Betegség esetén jobban ügyeljünk bőrünkre is, arra, hogy ha megszüntetjük a bevitelt, néhánynap alatt megtisztulhat szervezetünk a mérgektől, természetesen némi segítséggel. Azok az anyagok, amelyek a savas végtermékű élelemmel jutnak be a szervezetbe, szintén méregnek számítanak. A túlzottan savas vér a bőrön különféle rendellenességet idéz elő. A vér semlegesítésével többek között spárga-lével gyógyíthatjuk ezeket a rendellenességeket.

Elkészítési mód:
A legértékesebbek a friss zöld hajtások. A megmosott növényt centrifugázzuk ki. Négy-öt hajtásból kapunk egy fél csészével. Említettem már hogy mivel igen erős hatású alaposan fel kell hígítani. Asparagine savat tartalmaz, és más esszenciális savakat amelyek szintén szerves savak. Használata a szervezetre hatékony és alapos. De nem szabad megijedni az okozattól, ami csak bizonyíték, hogy a vese jó úton halad a gyógyulás felé. Mivel rendkívül magas a lúghatása, az ásványok és nyomelemek tartalma következtében, ajánlatos más zöldségféle lével keverni. Igyekezzünk azonban, olyan zöldségfélét választani, amelyek hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek mint a spárga. Az bizonyos, hogy a kellemes édeskés sárgarépa-lé jobban ízlene nyelvünk bolyhainak, de hatásosabb, ha uborkával, paradicsom-lével, zellerrel, vagy egyéb, kevés cukrot tartalmazó zöldség-lével keverjük. Használjuk csak bátran, ezt az egyik legértékesebb zöldségfélénket, mert ezzel tudjuk semlegesíteni azt a sok savas végterméket, ami az üdítő, a kávé, az édesség, a fehérje és a keményítő fogyasztása következtében jut a vérünkbe. 

Gombák
A gombák különleges helyet foglalnak el az élővilágban. Míg korábban a növények közé sorolták őket, a későbbi kutatások bebizonyították, hogy bár vannak tulajdonságaik, amelyek alapján a növényekhez tartoznak, mégsem nevezhetők növényeknek. Bizonyos jellemzőik alapján ugyanis közelebb állnak az állatokhoz, de teljesen velük sem azonosíthatók. Éppen ezért ma már a gombák világa önálló egységet képez.

A gombák fogyasztása egyidősnek mondható az emberiséggel. Írásos leletek bizonyítják, hogy már az ókori görögök és rómaiak is felismerték tápértéküket, íz- és illatanyagaiknak köszönhető különleges ízesítő hatásukat. Ókori feljegyzések igazolják, hogy már azokban az időkben is nagyra becsülték az étkezési gombákat, s a belőlük készült ízletes ételek nem hiányozhattak az asztalról. További feljegyzések arról is tanuskodnak, hogy Kelet-Ázsiában már kétezer éve termesztettek bizonyos gombafajtákat.

Mára a gombák egyre nagyobb szerepet kapnak táplálkozásunkban, s ez nem csak ízüknek, hanem igen kedvező tápértéküknek is köszönhető. A gombák legnagyobb mennyiségben vizet tartalmaznak (88-92%), legfontosabb tápanyagaik a fehérjék, amelyek nagyon hasonlítanak az állati fehérjékhez. A fehérjéken kívül kis mennyiségben tartalmaznak szénhidrátokat, zsírokat is, de 100 gramm gomba energiatartalma így sem haladja meg a 20-40 kcal-t, mely rendkívül kedvező érték. A gombák szénhidrátjai - főként összetett cukrok - 2-6%-ot tesznek ki. Az ásványi anyagok közül leginkább kalcium, foszfor és szelén, a vitaminok közül az A-, B- és D-vitaminok fordulnak elő bennük. Mindezeken kívül íz- és zamatanyagokat, étvágygerjesztő hatású glutaminsavakat tartalmaznak. Az íz-, illat- és aromaanyagok a nyálkahártya izgatásával vérbőséget okoznak, gyorsítják az anyagcserét, s maga a kitin is serkenti a bélműködést.

Kedvező tápértékük mellett nagyon fontos a gombák gyógyhatása is. A Távol-Keleten már a Ming-dinasztia idején "életelixír"-nek tekintették a shiitake gombát, s a kínai orvoslás a vérnyomás és a magas koleszterinszint csökkentésére használta. Mára a kutatások igazolták, hogy egyes gombafajok a TBC, a tífusz ellen lehetnek hatásosak, de rák kialakulásának esélyét csökkentő anyagokat is tartalmaznak.

A gombák esetében különös figyelmet kell szentelnünk annak, honnan származik az általunk fogyasztott gomba, ugyanis a vadon élő fajták nagy mennyiségben tartalmazhatnak nehézfémet, kadmiumot, ólmot vagy esetleg higanyt is. A gombák a bioszféra szerves részét képezik, szerepet játszanak bizonyos növényi maradványok lebontásában, okozhatnak növényi járványokat, szerepük lehet bizonyos emberi- és állatbetegségek kialakulásában.

A gombák elő-, illetve elkészítésénél érdemes bizonyos szempontokat figyelembe venni:
- A gombát csak akkor pucoljuk meg, ha a recept ezt kifejezetten előírja, illetve speciális, erős héjú gombafajtáknál, mert az aroma- és tápanyagok legnagyobb része a felbőrben található
- A gombát minél rövidebb ideig hőkezeljük, mert értékes tápanyagai a vízzel együtt könnyen eltávoznak.
- A gomba, illetve gombaételek magas víztartalmuk miatt könnyen romlanak, így amilyen gyorsan használjuk fel a nyers gombát, illetve fogyasszuk el a kész ételt. A felhasználásig, illetve elfogyasztásig pedig mindenképpen tároljuk hűtőszekrényben.

Csemegekukorica (Zea mays)
Származás
A mai termesztett csemegekukorica a perui Chullpi rasszból származik. Termesztésével valószínűleg az inkák is foglalkoztak, így már akkor is változatos alakok jöhettek létre. Az ősi származás ellenére a csemegekukorica Észak-Amerikában is csak igen későn jelenik meg. Az első csemegekukoricát valószínűleg 1779-ben a Sullivan-expedíció hozta az indiánoktól. A XIX. század elején még nem beszélhetünk fajtákról, mert csak populációkat termesztettek. Általában a XIX. sz. második felében terjed el Észak-Amerikában és ettől kezdve nő a vetésterülete.

Érdekesség
A kukorica angol neve, az "indian corn" a kolumbuszi hódításokig vezethető vissza, amikor is az amerikai indiánok vendégszeretetük jelképéül két ajándékot nyújtottak át az érkező angoloknak. Dohányt és kukoricát, amit az angolok akkor még nem ismertek és egyszerűen csak gabonának (corn) hittek.

Jellemzés
A kukoricaszemek színe fajtától függetlenül aranysárga, héja pedig világoszöld. Íze jellegzetes, édeskés, keményítős.

Fajtái
Öt fő fajtáját különböztetjük meg a kukoricának. Pattogatni való kukoricát, csemege kukoricát - ez az általunk is fogyasztott fajta -, a lófogú-, a kemény héjú- és a lisztkukoricát. Ezen kívül még érettségi szempontból megkülönböztetjük a bébi kukoricát.

Energitartalom
351 kcal, 1441 kJ/100 gramm

Melyiket vásároljuk?
A kukoricacső frissességét két módon állapíthatjuk meg. Egyik, hogy egyszerűen a kukorica csuhéjára hagyatkozunk és ha az friss, egészséges, akkor valószínűleg a kukoricaszemek is azok. A másik, biztosabb módszer, ha pár szemet megkarcolunk és ha tejszerű folyadék csurran ki belőlük, akkor tökéletesen friss példányokra leltünk.

Eltarthatóság, tárolás
Ha megtehetjük, még a vásárlás napján használjuk fel, mert a szemekben lévő cukor pillanatok alatt keményítővé válik, ami jelentősen rontja a kukorica minőségét. Ha mégsem sikerült az összes csövet felhasználnunk akkor fagyasszuk le őket, így hónapokig eláll.

Előkészítés
A kukorica különösebb előkészítést nem igényel. Egyes ételek elkészítéséhez, még csuhéját sem kell eltávolítanunk.

Elkészítés, felhasználás
Elkészítési módjainak száma jóval nagyobb, mint azt sokan gondolnák. Adhatjuk levesekhez, akár főzelékekhez is. Süthetjük parázson, vagy a mindannyiunk által oly kedvelt módon megfőzhetjük, és már fogyaszthatjuk is sózva. Jó tudni, ha közvetlenül törés után főzzük meg, percek alatt megpuhulnak a csövek.

Vitaminok, ásványok
Magas a fehérje-, a zsír-, szénhidráttartalma. Fontos vitaminokat (B1, B2, C, karotin) és ásványi sókat is tartalmaz (foszfor, kalcium, vas).

Élettani hatások
Sajnos igen magas a kalória tartalma, így kedvező ásványi anyag tartalma ellenére sem állítható be a mindennapi étrendbe.

forrás:

http://vitaminbank.hu/egyeb.php